Most van holnap 

2006 nyarán egy Neki írt levélből:

 Persze mondhatnád: hogy volt pár évtizedem arra, hogy ne hagyjam

magára a Lacit, akkor hol voltam? Ez egy külön történet. Az akkor volt.
Most most van.
Egy négy ötéves kisfiútól hallottam egy hónapja az 50-es
villamoson, az anyjával beszélgetett jó hangosan:
Felszállnak, leülnek, a gyerek folyamatosan beszél:
- A Milán a barátom!
- Én vagyok a Milán barátja!
- Akkor én ülök oda (a szemben levő ülésre, ahová az előbb az anyját
parancsolta, de az nem ült oda);
- És mellém ül a Milán.
- Mert én vagyok a Milán barátja.
- Jó, csak az a baj, hogy a Milán a következő villamossal jön.-mondja az
anyja.
- De azt mondta, hogy találkozunk!
- Én vagyok a Milán barátja.
- Most van holnap.
- Ugye Anya?
- Anyu holnap van!
- Miért rontod el a fülbevalódat?
- Halkan beszélj, addig nem szólok hozzád, amíg nem beszélsz halkan.
- De Anyuci!!
- Anyu várj meg!!
- Ne szállj le magadban, Anya!
- Anya ne szállj le magadban! (az anyja már felállt, leszálláshoz
készülődik, a gyerek még ül)