Vlagyimir a fodrász

Kicsit korábban érkezünk. Egy magas, mosolygós óriás nyitja az ajtót, hogy Klári akadálytalanul betolhassa kocsiját. Klári rögtön mondja, hogy fél háromra jelentkeztünk be. A mosolygós - először

azt hisszük ő a recepciós - bólogat, lesegíti a kabátunkat, hellyel kínál bennünket és azt mondja sajnos

egy kis csúszásban vannak, öt percet várnunk kell. 

- Ki lesz az első? - kérdezi.

- Ő- mutat rám Klári. Én meglehetősen kényszeredetten mosolygok, mert csak szükséges rossznak tartom a fodrászatot. Amikor beülök a székbe és vágják a hajam többnyire csak hallgatok.

Egyelőre várunk. Egy fodrásznő van még az üzletben, az egy öregasszony haját csinálja. A recepciósnak gondolt hátra megy a fejmosó tálakhoz és nagy gonddal egy nő haját mossa, a nőnek nagy fekete göndör haja van.

Öt perc alig telik el már végez is és integet, hogy mehetek. Valamit kérdez, de én azt hiszem magyarul felelek.

- Не разумем

mondja, én felkapom a fejem, mert értem az ő "nem értem"-jét. 

- Magyarok vagyunk.-válaszolok olaszul.. Erre azt kérdezi angolul, hogy beszélek-e angolul?

- Nem. - mondom - Csak olaszul, egy kicsit.

Erre megint kérdez valamit olaszul, azt gondolom, hogy azt kérdezi, amit ilyenkor szokás, hogy mit szeretnék csináltatni (mosás lesz és vágás? vagy valami ilyesmit).

- Si -felelek olaszul, egy szóra rövidítvén a társalgást. 

Erre már ültetne a fodrász-székbe a tükör elé. Rázom a fejem, mert nem nehéz rájönnöm, hogy a "si" nem a megfelelő válasz volt a kérdésére. A fejmosó tálak felé mutatok és mondom is  a hajmosást.

Klári a háttérből mondja, hogy az előbb azt kérdezte a srác mostam-e ma hajat?

-Ja, nem. - mondom.

Megvolt a mosatás.

Az óriás fölém magasodik, és most már tényleg azt kérdezi, hogy milyen "frizurát" szeretnék.

Mondom neki, hogy rövidet, és hogy a vastagságából is vegyen le, de ezt nem tudom olaszul,

úgyhogy csak mutatom az ujjammal  a hajamon.

Még előtte, miközben a mosásból a vágáshoz kísér megkérdezi a nevemet.

- Domenico.- mondom és rögtön kérdezem is az övét:

- Vlagyimir. - mondja.

- Szlovén?- kérdezem.

- No,: serbo. - mondja.

Ez felbátorítja kicsit a társalgási kedvem.

- Magyarországon mi tíz évig tanultuk az oroszt, mert kötelező volt, de mára szinte mindent elfelejtettünk, még az egyetemen is két évig kellett.

- Nálunk angolt és franciát kellett tanulni a középiskolában, Belgrádban. - mondja.(Mert ezt is megbeszéltük közben, hogy ő belgrádi, mi pedig budapestiek vagyunk, de az év 12 hónapjából közel nyolcat itt élünk, Muggiában. - Húsz éve élek itt Triesztben. Nagyon szép város - mondja. Kérdezi, hogy pihenésen vagyunk-e itt? Elnyökögöm neki valahogyan, hogy nem és hogy miért alakult így az életünk a covid és Klári csontvelőátültetése miatt.

...

Közben dolgozik, de azt látom, hogy hátul a nyakamon géppel kezdi felszedni a hajat.

Bármennyire is semmilyen "frizurát" nem szeretnék, a gépi hajnyírást utálom. Mutatom neki, hogy ollóval szeretném, és kérem Klárit segítsen, mert nem tudom hogy van az olló olaszul. Klári már mondja is.

...

Ahogy Belgrád szóba került, nem állhattam meg, hogy ne mondjam el neki: Belgrád neve magyarul:

Nándorfehérvár.

- Hogy? - kérdezi és mosolyog. Elismétlem.

- E difficile (nehéz). - mondja és rázza a fejét.

Mondok még valamit Hunyadiról és a törökök elleni harcról. Hallgatja és egyáltalán nem haragszik a "régi dicsőségünk" felemlegetése miatt.

A rövid és hosszú haj is szóba kerül valahogy. Mondom, hogy a hatvanas évek végétől hosszú volt a hajam. Ez tetszik neki.

... Megint hallgatunk egy kicsit, aztán megkérdezem - de lehet az is, hogy az elején kérdeztem, amikor kiderült, hogy szerb - érti-e az orosz beszédet.

Rázza a fejét:

- Nem, csak a szövegösszefüggésből tudja kihámozni az értelmét.

Ezen egy kicsit csodálkozom.

...

Kérdezi, meddig maradunk most Muggiában.

- Június tizenharmadikán Németországba megyünk a magyarok meccseire a foci EB-re. -újságolom örömmel, mert azt hiszem ez jó téma lesz, hogy ő is szereti a focit, és azt is elmondhatom majd, hogy milyen jó meccseket játszottunk a szerbekkel a selejtezőben.

- Én nem szeretem a focit - mondja - a kosárlabdát szeretem, játszottam is.

Megbeszéljük, hogy a szerbek még mely labdajátékokban nagyon jók (amúgy mindegyikben).

Persze rögtön előkerül a vízilabda, hogy abban örök nagy ellenfele egymásnak a hajdani jugoszláv, mostani szerb és a magyar csapat.

- Milyen nagy meccsek voltak az egymás elleniek!! - helyesel. Utána abban is egyet értünk, hogy az olaszok is jók, és ők is jók minden labdajátékban, kivéve a kézilabdát.

(Nem léphetünk ki a történetből tanácsolja Hemingway: de miért ne szerethetném én a focit attól még, hogy a köpcös is szereti, akit én legalább annyira utálok, mint Petőfi a kukorica gölödint? Mert "akit a mozdony füstje egyszer megcsapott". Engem apukám már négy vagy öt éves koromban elvitt a Népstadionba egy Közép Európa Kupa döntőre, persze csak azért tehette ezt meg mert anyukám éppen bent feküdt a kórházban; a két évvel fiatalabb öcsémet addig rábízta a földszinten szemben velünk lakó szomszédra, aki történetesen anyukám unokatestvére volt.

Klári, mert tudta mennyire szeretem a meccseket, regisztrált az EB jegyek sorsolására az osztrák labdarugó szövetség oldalán, Klári Bécsben élő lánya szintén ott, Budapesten élő lányáék a magyar labdarugó szövetségnél. Mit ad isten, az osztrákoknál történt igénylésnél Klárit és a Bécsi lányát is kisorsolták, azok nem furcsállották, hogy nem az osztrákok meccseire igényelték a jegyüket,

a budapestieket nem sorsolták ki.)

...

Tartja a kézi tükröt, hogy nézzem meg a művét, jó-e?

Bólintok. Itt-ott még igazít egy kicsit az ollóval, és megkérdezi, hogy a kis gépi hajvágót használhatja e hátul a nyakamon az igazításhoz?

- Persze. - mondom.

- Meg fogja ismerni a felesége? - kérdezi, és leveszi rólam a köpenyt, és kikísér Klári elé.

Tőle is megkérdezi, hogy megismer-e, meg jó lesz-e?

Klári haját is ő csinálja. A végén neki fizetünk. Megköszöni.

- Hogy mondják szerbül, hogy köszönöm (persze az olasz köszönömöt mondom)- kérdezem.

- Hvala. - feleli, ezen is csodálkozom, hogy ugyanúgy mondják, ahogyan a szlovének.

Elköszönünk. Nyújtom a kezem.

Kezet fogunk.

- Piacere. - mondja (ami magyarul körülbelül azt jelenti, hogy örülök, hogy megismertem.)