Öregek





















Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kép
 Lenyomatok Nem ez lesz amiről írni szeretnék, de áttételesen                                                                                                                                              tekinthetjük elöljáró beszédnek:                                                               Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Csak ami nincs, annak van b...
Read more »
              Egy kiállítás -   egy fesztivál – egy utazás képei.   Nyisd ki szemed,             A lépcsők és bezárt ajtók magányosai nem találnak rád.             Ajtó a kulcson – Kulcs az ajtóban. Fordulj meg.             A város fölbomlott rendjén taposol.             Tiszta csend van – Hajnali kettőkor kelnek a feltört aszfalt, a megszakadt villamos sínek munkásai –             A torkot szorító dörrenések meghatározhatatlan irányból hallatszanak – Menj – – Menj. Lépcsők, forduló, lépcsők.             Az elnyúló: – elnyíló szemed előtt szűkülő, szűkölő – tér vé...
Read more »
Most van holnap  2006 nyarán egy Neki írt levélből:   Persze mondhatnád: hogy volt pár évtizedem arra, hogy ne hagyjam magára a Lacit, akkor hol voltam? Ez egy külön történet. Az akkor volt. Most most van. Egy négy ötéves kisfiútól hallottam egy hónapja az 50-es villamoson, az anyjával beszélgetett jó hangosan: Felszállnak, leülnek, a gyerek folyamatosan beszél: - A Milán a barátom! - Én vagyok a Milán barátja! - Akkor én ülök oda (a szemben levő ülésre, ahová az előbb az anyját parancsolta, de az nem ült oda); - És mellém ül a Milán. - Mert én vagyok a Milán barátja. - Jó, csak az a baj, hogy a Milán a következő villamossal jön.-mondja az anyja. - De azt mondta, hogy találkozunk! - Én vagyok a Milán barátja. - Most van holnap. - Ugye Anya? - Anyu holnap van! - Miért rontod el a fülbevalódat? - Halkan beszélj, addig nem szólok hozzád, amíg nem beszélsz halkan. - De Anyuci!! - Anyu várj meg!! - Ne szállj le magadban, Anya! - Anya ne szállj le magadban! (...
Read more »
 Őzike  2012.02.08. „A múltkor a vonaton egy lány hosszan mondta-mondta egy fiúnak az otthoni családbeli viszontagságait. Hogy az apja mostanában nem engedi, hogy találkozzon a fiújával, mert az Szilveszterkor náluk aludt. A szülők nem voltak otthon, a húga erre orv-házi bulit tartott a barátaival a szent családi házban; gondolta így ő is megteheti hogy odahívja a barátját. Ezt meg is beszélte a drága húgocskájával. De az beköpte. A vihar úgy tört ki, hogy a húg barátai pizzasütéshez elhasználták az anya biolisztjét. Azóta nem áll meg az apja előtt. Nem a húg, hanem ő. Mert ő a család fekete báránya. A húg jó tanuló, mindig olyan példamutató, olyan mintagyerek. (Rögtön odahallgattam a lányra, mert szépen, tagoltan beszélt. Természetesnek fogta fel a helyzetét. Elfogadta, hogy ő a rossz, a másik meg a jó. Még ezt a nyilvánvaló becstelenséget sem ítélte el a húgában, nem illette egy rossz szóval sem, csak úgy mesélte nyugodt hangon a dolgokat. Istenem, ha az ilyen emberekn...
Read more »